Naruto ott ült az ágyán ,és továbbra is csak nézet maga elé .Azon elmélkedett ,hogy vajon meddig bírja még a szíve .A sok szörnyűség ellenére ami vele történt ő továbbra is épen olyan kedves segítőkész ,őszinte ,és önzetlen maradt .De a régi csillogása elveszett .Szemeiből kiveszett minden fény ,mikor még az anya és testvére élt maradt benne egy kis remény .Most viszont semmi nem maradt.Egyedül volt ,már csak Kiba volt aki néha meg látogata őt .Megígérte neki ,hogy ki fogja hozni őt bár ez még egyenlőre nem sikerült neki.Azonban ő nagyon hálás volt Kíbának ő volt az egyetlen aki hitt benne ,az ártatlanságába.Mindenki más gyilkosnak nevezte elökte magától .Kiba még csak egy percig sem kételkedett benne .Nem úgy mint Tenten,Neyi ,Shikomaru ,Ino ,de legfőképpen Sakura.Sakura volt az akiben a legjobban bízott ,és mégis ő volt az aki leginkább elfordult tőle .Ami így még csak még nagyobb csapás volt neki.Milyen érdekes nem,akitől a legkevésbé várnánk az szúr minket hátba .Mégis csak igaz a mondás miszerint csendes víz partot mos.Neki már talán semmi remény sincs .Hirtelen kinyílt az ajtó ,és az egyik ápoló lépet be rajta.

 Mizuki:Figyelj ide te beteg állat !!mondta kegyetlenül .0 Készülj látogatód van mondta ,és ki lépet hangosan maga után csapva az ajtót .

Naruto nemsokára azon kapta magát ,hogy a beszélgető teremben ül és hallgatja barátját Kibát ahogy az beszél neki.De ,hogy mit mondott azt nem értette teljesen el volt merülve a saját kis világában ,ami sötét volt magányos ,és teli fájdalomal .

Kiba: Hé Naruto!!! Figyelsz te rám ??!!

Naruto:Bocsáss meg Kiba nem figyeltem .Túlságosan is magam alatt vagyok .Meg ismetelnéd??

Kiba:Semmi baj Naruto megértelek .Nem fontos mit mondtam csak szeretném ha tudnád ,hogy nem hagylak itt hamarosan sikerül ki hoznom innen.