Az én hibám volt ,hogy az a sok ember meghalt .A haláluk az én lelkemen szárad .Megkellet volna,hogy állítsam Narutót .Én ...észre vettem ,hogy szeret engem mégsem törődtem vele kelő képen .Megkellet volna beszélnem vele.De nem tettem és most már késő elkéstem gondoltam miközben egy kövér könnycsepp  bugyant ki szememből mely végig folyt arcomon ,és az államon halt meg.Miután Naruto megtudta ,hogy össze fogok házasodni Kibával teljesen ki akadt .Mintha megőrült volna ordított ,hogy ez nem lehet ,én nem lehetek Kiba felesége ,nem mehetek hozzá,nem lehetek olyan ostoba !! Neki ment a vőlegényemnek majdnem össze is verekedtek de ezt sikerült megakadályoznom.Othagyot minket dühösen .Utána mentem ,hogy beszélgessünk de megsem hallgatott elküldött .Amilyen ostoba voltam el is mentem magára hagytam. Nem lett volna szabad ott kellett volna maradnom egészen addig amíg meg nem hallgat.Nem tudom utána mi történt .Arra még emlékszem ,hogy Kibát véresen találtam a kabinban annyira megijedtem ,nem tudtam mi történhetett vele.Halálosan meg volt sebesitve egy kardal mely nem messze hevert tőle a padlón véresen .Kiba vérével .Még életben volt így el tudta mondani mi történt vele.Amit meg tudtam azt soha nem fogom feledni .Utolsó erejével elmondta,hogy Naruto tette ezt vele féltékenységből .Hogy teljesen elment az esze.Akkor ott nem bírtam megáljt parancsolni az érzéseimnek ,és zokogtam .

Minden az én hibám volt,hogy Kibának megkellet halnia nem bírtam elviselni a gondolatot .Kiba egy első ,és egyben utolsó csókot kért tőlem búcsúzóul amit meg is kapott ez volt a legkevesebb amit meg tehetem érte .Azt is mondta ,hogy nem az én hibám volt mielőtt meghalt volna amiért örökké hálás leszek neki.De akkor is tudom,hogy ez mind miattam történt .

Mikor Kiba kilehelte a lelkét egy darabig csak néztem magam elé .Egy idő után azonban sikerült össze szednem a maradék erőmet.Amit arra használtam ,hogy megkeressem......de többre nem emlékszem .Minden elsötétült .

Tudom,hogy Narutó egy zátonynak futtata a hajót .

Mindössze három ember maradt életben köztük én is.

Életben maradtam nem is tudom hogyan .Alig emlékszem valamire.

Éhes vagyok,fázom ,egyedül kószálok a sötét erdőben ahová menekültem miután magamhoz tértem egy parton.Szivem a torkomban dobog a félelemtől mit érzek bármikor kiugorhat a fák közül egy vadállat,és felfelhat.Csak mentem előre amerre a lábam vitt .És amikor már nem bírtam leültem egy fatörzshöz fázósan átöleltem magam.Própáltam kitalálni valamit amivel megmenekülhetek a haláltól.De fejem üresen kongot semmilyen ötletel nem rukkoltam elő .Érzem ,hogy egyre jobban kétségbe esek ahogy a hideg a csontomig hatol.Nagy nehezen felálltam mélyet lélegeztem  csípős hideg levegőből.És nehezen mozdítható lábamal újra elindultam.

Borzasztó egy éjszaka volt.S tudtam ennél már csak nehezebb jöhet .Reggelre kijutottam a sűrű erdőből ,és egy faluban kötöttem ki.Bekopogtattam pár helyre egy kis élelemért amire már tényleg nagyon vágytam .De senki sem adott.Már kezdtem feladni de úgy gondoltam teszek még egy utolsó próbát .

Fájó kezemmel bekopogtatam egy kis kunyhóban .Egy öreg férfi nyitott nekem ajtót .Aki meglepetten pillantott rám .

Hinata:Jó napot uram - mosolyogtam .

Öreg : Mit akar? - kérdezte ridegen.

Hinata :Hát ...én Öhöm csak egy kis segítséget...

Öreg :Mit?

Hinata : Segítséget szeretnék kérni . - válaszoltam most már határozottabban .És eléggé meglepődtem mikor az öreg úr széljebb tárta az ajtót ,és be invitált engem .

Öreg : Gyorsan szedd a lábad kislány ,és gyere be !! - parancsolta valamiért nem tudom miért de félve .Én pedig nem kérdeztem semmit csak be mentem.Amint beléptem a jó meleg kunyhóba szemem körbe jártattam a szegényes berendezésen .

A férfi jól bezárta az ajtót .Majd felém fordulva intett ,hogy foglalják helyet.Ugyis tettem leültem egy kis székre ami elég rossz állapotban volt.

Öreg :Mond csak szép leányom mi szél hozott téged ebbe a veszélyes kis faluba? - tette fel az őt foglalkoztató kérdést a férfi .

Hinata : Veszélyes ezt ,hogy érti ? 

Öreg : Előbb válaszolj az én kérdésemre aztán én a tiédre- csattant fel a férfi .

Hinata : Jó jó rendben .A hajó amin utaztam elsüllyedt alig páran maradtunk életben ,és mindenki ment a maga útján az én utam egy sűrű erdőbe vezetett amiből elég nehéz volt kijutni nemrég reggel tértem onnan ki .Ebben a faluban találtam magam ,és mivel nagyon vágytam már egy kis élelemre bekopogtatam pár házhoz ,hogy kérjek .De senki sem adott.Már éppen feladtam volna mikor úgy döntöttem teszek még egy utolsó próbát ,és most itt ülök magánál.- mesélte miközben alig vett levegőt .