Lassan nagyon lassan nyitom ki a szemem felébredek és álmosan nézek az órámra. Meglátván mennyi az idő idegesen felpantanok az agyból neki álok készülődni. Ahogy elkészültem rohanok is egyből a suliba semmi kedvem hoza legszivesebben otthon maradtam volna és egésznap csak lustálkodtam volna. Igazság szerint mostanában nincs kedvem semmihez minden élet erőm elszállt. Belépek a terembe és minden szem rámszegezodik hát ez borzalom. Lehajtom a fejem és elnézést kérek késésemmért a tanártól majd helyet foglalok. *** Végre vége ennek a napnak is már éppen indulnék haza mikor egy nalam kb 3-4 evvel fiatalabb lány szólit meg Ino; hé sakura - kialtott utánam én pedig felé fordultam Nincs kedved sétálni Sakura ; Hát - dadogtam és egy kifogáson törtem a fejem Dolgom van Ino; Jaj ne csináld már csak egy kis séta ugyse lazulsz soha csak ülsz otthon bent ès olvasol. Sóhajtottam egy nagyott ezzel beadva a derekam ***